Bár a borászat sokak szerint férfias szakma, szerencsére egyre több nő választja hivatásának. Mi a sikerük kulcsa? Erről beszélgettünk Balogh Ritával, a Disznókő borászati vezetőjével. 

Hogyan lesz egy nőből borász? 

A szőlővel és a borral való foglalkozás mindig jelen volt az életemben, ebben nőttem fel, ez vett körül gyerekként. A szüleimnek van egy kis szőlője, szerettem apukámmal kijárni oda és segíteni, a nagy családi szüretek ünnepi hangulata pedig már egész kiskoromtól elvarázsolt. Imádtam a felnőttekkel együtt kóstolgatni a mustot, később a bort. Mondhatni beleszülettem, s bár eleinte voltak kétségeim, hogy tényleg ez-e az én utam, végül mégis a borászkodásnál kötöttem ki. Minél többet tudok róla, minél jobban beleásom magam, annál inkább izgat, hogyan szerezhetek még nagyobb tudásanyagot, hogy egyszer majd elkészíthessem azt a bort, amiről elmondhatom, az pont olyan, mint amilyennek megálmodtam. 

Milyen út vezetett a Disznókőig?

Az Eszterházy Károly Főiskolán bortechnológusként végeztem, majd 2013-tól a László Pincészetnél voltam Tállyán. Pár év után úgy éreztem, hihetetlen előnyt jelenthet az itt szerzett gyakorlati tapasztalat egy egyetemi képzés során, így beiratkoztam a Szent István Egyetem szőlész-borász mérnök szakára, és az ott kapott tudást már teljesen más szemmel tudtam hasznosítani. Ezt egy Erasmus gyakorlat követte Mallorcán, ahol egy kutatóintézet szőlős projektjeiben dolgoztam, majd Angliában a Nyetimbernél kóstoltam bele a pezsgőkészítés rejtelmeibe. A Disznókőhöz 2021-ben kerültem. 

Milyen kihívásokkal kell megküzdeni egy borásznak nőként?

Bár egyre több nő dolgozik a szakmában, még mindig jellemző, hogy egy-egy kóstolón leginkább hostessnek néznek és nagy a meglepődés mikor kiderül, hogy én vagyok a borász. 

Előfordult, hogy az idősebb férfi kollegák kétkedve kérdezték, mihez kezdek majd az olyan kihívásokkal, mint például egy 5 hektós hordó mosása, de erre csak viccesen annyit válaszoltam, hogy azért járok edzeni, hogy ez ne okozzon gondot. Igen, korábban előfordult, hogy nekem kellett a szivattyúzáshoz a csőrendszert összeszerelni vagy arrébb tenni, de ez nem olyan megterhelő, és szerencsére eddig még mindig akadt valaki, aki segített az olyan helyzetekben, ahol nagyon nehéz dolgokat kellett volna emelni. Az általános pincemunkákat, mint a fejtés vagy keverés egy nő is ugyanúgy el tudja végezni, mint egy férfi. A technológia fejlődésével pedig egyre kevesebb olyan dolog van, ami fizikálisan megterhelő lehet a számunkra. 

Mi a legnagyobb tévhit a női borászokkal kapcsolatban?

Sokan gondolják, hogy a nőknek jobb az ízlelésük, élesebb az érzékelésük, mint a férfiaknak. A tudományos eredmények szerint a szaglásunk talán kifinomultabb, így illatok terén esetleg előnyben vagyunk. Hallani olyat is, hogy a női borászok kemények, mert csak így érvényesülhetnek a férfiak által dominált területen. Annyi biztos, hogy ez egy izgalmas, vagány szakma, ahol egyszerre élheti meg az ember a bakancsban domboldalt vagy pincét járó, felfedező, kalandéhes énjét, és a birtokon túl tűsarkút húzó, nőies stílust képviselő oldalát. 

Miben más egy nő által készített bor?

Nem hiszem, hogy létezik kifejezetten női bor, de azt mondanám, hogy érzékenyebben nyúlunk a borhoz és precízebb, finomhangoltabb borokat készítünk. Talán jobban odafigyelünk az apró részletekre. Ám az átlagfogyasztó számára sokkal többet számít, hogy milyen környezetben, milyen borok után, milyen ételhez, milyen társaságban kóstol, mint az, hogy az adott bor férfi vagy nő munkája-e. A stílus pedig jobban felismerhető egy borban, mint a nemi hovatartozás. 

Megtaláltad már a saját stílusod, vagy még keresed?

A Disznókőnek már van egy jól meghatározott, a fogyasztók által kedvelt stílusa, így inkább én próbálok meg ehhez igazodni, ezt továbbvinni. Ez nem jelenti azt, hogy itt-ott ne lennének kísérletek, újítások, melyek után talán egy picit rajta marad a borokon a “kezem nyoma”. 

Van-e olyan nő az ágazatban, aki inspirál? 

Erre nem egyszerű válaszolni, hiszen csak a Tokaji Borvidéken több olyan női borász is van, aki kiváló borokat készít, de Berecz Stephanie kifinomult, elegáns borait vagy Ujváry Vivien stílusát különösen szeretem. 

Van kedvenc borod, amit Te készítettél?

Konkrét kedvencet megnevezni nehéz lenne, de például 2021 édes és száraz borait is nagyon szeretem. Hűvösebb évjárat volt, olyan friss, ropogós savakkal, amit nagyon kedvelek. Emellett azért is különlegesek a számomra, mert ez volt a Disznókőnél az első szüretem.

Ajánlanál egy olyan bor-étel párosítást, amit különösen szeretsz?

Karácsonykor készítettem és azóta nagy kedvencem a Street Kitchen receptje alapján készült kacsamáj pástétom aszúzselével, sült körtével és kaláccsal amihez a 2013-as Disznókő Aszút használtuk és fogyasztottuk – ezt akár minden nap meg tudnám enni. 

Ugyancsak a kedvencek listáján szerepel a Disznókő Furmint mellé az olívaolajjal, citromlével, kakukkfűvel, rozmaringgal pácolt grillezett pisztráng, sópehellyel és zöld salátával. 

Mi a legfőbb célod, amit borászként szeretnél elérni?

Talán mindannyian azt tartjuk a legfontosabbnak ebben a szakmában, hogy mind a fogyasztók, mind a szakemberek elismerően nyilatkozzanak egy általunk készített borról. Ezekre az apró rezdülésekre figyelve minél jobbat alkotni, készíteni. 

Mit tanácsolnál azoknak a lányoknak, akik borászként szeretnének karriert befutni? 

Sokan vannak, akik kétségekkel indulnak el – mint anno én is -, hogy vajon hogyan lehet nőként megállni a helyünket a szakmában. Az lebegjen a szemük előtt, hogy kemény és kitartó munkával igazából bármit el lehet érni. Nyilván ehhez fontos, a képzés, a világlátás és ha van rá lehetőség, a nemzetközi kitekintés. Ma már itthon is elég erős a felhozatal a női borászok és boraik tekintetében. Kellő szakmai alázattal és kitartással igenis lehetünk legalább olyan jók, mint a férfiak! Csak el kell hinnünk magunkról! Bízzunk a megérzéseinkben, a döntéseinkben és ne feledjük, a sikeres férfiak mögött is mindig egy nő áll!