VISUS: Egy szép bor, egy történet, egy korty, amivel megváltoztathatja mások életét. Ismerje meg azok világát, akiknek köszönhetően egy különleges hárslevelűnél sokkal többet tölthettünk palackba!

A Disznókő Szőlőbirtok számára fontos a társadalmi felelősségvállalás. Szeretnénk példát mutatni és aktív szerepet játszani a rászorulók életének javításában. Hisszük, hogy az elfogadó hozzáállás nemcsak azokon segít, akik valamilyen oknál fogva kiszolgáltatottak, de nekünk is sokat ad. Így született meg a „látássérült- és vak szüret” ötlete, mely először 2013-ban került megrendezésre a birtokon, s azóta is rendszeres program. Új bormárkánk, a VISUS a közösségért érzett felelősség jegyében született.  

A mindössze 300 palackkal készült 2021-es évjáratú Disznókő Hárslevelű címkéje Braille írással is olvasható, és a szüretelők tiszteletére kapta a VISUS nevet. A Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesületének alelnökével, Szűcs Zsuzsannával beszélgettünk a szüretről, borkóstolásról, illetve arról, hogyan könnyíthetnék meg a borászatok a látássérült borkedvelők mindennapjait. 

Veszélyessége miatt nem megszokott, hogy látássérültek mezőgazdasági munkát végezzenek. Hogyan fogadták a szüret ötletét? Milyen élményt adott? 

A mezőgazdasági munka mindenképpen kihívásokkal teli feladat, akár veleszületett, akár szerzett látássérülésről van szó. Bár a szüreten mindig kísérők segítik a munkákat, fokozottan oda kell figyelnünk az új, a megszokottól eltérő körülményekre, a gyorsan változó, egyenetlen terepre. A szőlővesszők között pedig a szőlő kitapogatása, szüretelése ugyancsak kitartó koncentrációt igényel. 

Természetesen nagy örömmel fogadtuk a lehetőséget, hiszen a szürettel kicsit kiszakadhatunk a mindennapi élet megszokott rutinjából, mindezt madárcsicsergést hallgatva, a friss levegőn. Új helyzetben próbálhatjuk ki magunkat, ami egyfajta sikerélményt is ad, megerősít bennünket abban, hogy bár a lassabban hajtunk végre egy-egy feladatot, ez nem jelenti, hogy képtelenek vagyunk elvégezni azt! 

Tagjaink mindig lelkesen veszek részt a már rendszeresnek mondható szüreti programon, hamar „el is fogynak a tőkék”. A pandémia alatti bezártság után kifejezetten nagy élmény volt, akárcsak a szüret utáni közös ebéd és a pincelátogatás. 

Egy bor kiválasztása a látók számára is gyakran jelent kihívást, még akkor is, ha a címkén található információk megkönnyítik a dolgunkat. Hogyan és mi alapján választ bort egy látássérült? 

Aki nem fogyaszt rendszeresen bort, annak nincs tapasztalata, amire támaszkodhat, de ez a látókra ugyanúgy igaz, mint ránk. Az én helyzetem nem átlagos, hiszen 8 évig dolgoztam a Disznókőnél, így először a Tokaji borvidék borait fedezhettem fel, majd fokozatosan más régiókét is. 

A kóstolási tapasztalat nagyon sokat számít, s bár a bor színét nem tudjuk megállapítani, minden mást tökéletesen. Jó, hogy ma már egyre több a borszaküzlet, borbutik, ahol szakértő segítséget, ajánlást kapunk. Más a helyzet a hagyományos szupermarketekben. Sok gyengénlátót segítenek a különböző méretű nagyítók, ám vannak olyanok is, akikkel ha nincs kísérő, meg kell kérniük valakit, hogy segítsen. 

Igaz-e az a feltételezés, hogy a vakok és gyengénlátók jobb kóstolók? 

Aki nem lát, az nem kóstol jobban, de jobban odafigyel az illatokra, ízekre, s az ezekből levonható információkra. Emellett nem vonják el a figyelmünket a környezetünkben található képi információk, így jobban tudunk összpontosítani. A látás elvesztésével valamilyen mértékben a memória is élesedik. Egy bor kóstolása a látóknál is emlékeket idéz: hangokat, illatokat, ízeket, eseményeket. Mi talán jobban tároljuk és könnyebben felidézzük ezeket. 

A baráti társasággal rendszeresen tartunk olyan borkóstolókat, ahol egy sommelier vezetésével vakok, gyengénlátók és látók együtt kóstolnak. Az egyik tanulsága ezeknek, hogy ha valaki nem használja a borkóstoláskor szerzett tudását, az idővel bizony elfelejtődik, függetlenül attól, hogy lát-e valaki vagy sem. 

Mivel segíthetik a borászok a gyengénlátó borkedvelőket? 

A gyengénlátó-barát boroscímke sokat segít. A Disznókő Visus Braille-írásos címkéje lehetővé teszi, hogy érintés által elérhetővé váljon számunkra a bor neve, s kevésbé érezzük magunkat kiszolgáltatottnak, hiszen nem kell más segítségét kérni. Ugyanakkor ahhoz, hogy ez tartós legyen, és ne „lapuljon ki”, fontos az is, hogy megfelelő vastagságú papírra és kézzel címkézve készüljön. Sokszor azonban az is elég, ha kellően kontrasztos a címke és a felirat, valamint, ha a cirádás betűtípusok helyett egyszerűbb, letisztultabb szerepel. 

Egy pincelátogatás során egy kapaszkodó vagy korlát által biztosabban tudunk közlekedni a lépcsőkön, illetve jó lenne, ha minél több dolgot megérinthetnénk, megtapogathatnánk. 

Ma még sajnos olyan világban élünk, ahol az információk jelentős része számunkra hozzáférhetetlen. A legtöbb weboldal nem kompatibilis a vakokat segítő olvasóprogramokkal, vagy ha mégis, akkor általában csak egy alaposan lerövidített verzióval. Úgy gondolom, azok a pincészetek, melyek különböző hanganyagokat, podcastokat készítenek a borkészítésről, boraikról, borkóstolásról, illetve a honlapjukon is odafigyelnek a gyengénlátókra, sokat tesznek a másság elfogadásáért.  

A Disznókő által szervezett szüret olyan kedves és önzetlen élmény, mely nagyon sokat jelent. Felhívja rá a figyelmet, hogy segítség nem csak pénz formájában érkezhet, hanem a szabadidőnk vagy odafigyelésünk ugyanolyan értékes. Megmutatja, hogyan lehet elfogadni a másságot. Ahogy Pilinszy írta: „Elég, igen, egy kéz elég… hogy visszatérve éjszaka szobánkba elfogadjuk az elfogadhatatlant.” 

Ön is segíthet!

A vakok által szüretelt Disznókő Visus Hárslevelű 2021 mindössze 300 palackkal készült, különleges száraz bor, melyet kóstolva nemcsak nagyszerű borélményben lehet része, de jótékony célt is segít, hiszen a bevételből a vakokat és gyengénlátókat támogatjuk. A bor a készlet erejéig a Disznókő webshopján, illetve a birtok Borbutikjában vásárolható meg.